A képzelet

A mélyről jövő érzés,
A semmiből jön, elkap.
Körbe jár örvénylik,
Majd elrepít, s újra kitagad.

Míg sötétben kutatgat,
Létemben a huzat,
Kutyagolva mögötte,
ajtókat nyitogat, a józan tudat.

A józanságomban ott élő,
Magam iránt érző hit világ.
Csámborgó képzeletemben,
Néha csalatkozva engem kitalál.

S míg elítél, itt valahol.
Amott felment minden vád alól.
S ha érző az érzelem,
Hát jöjjön s én elhiszem.

Fekhelyet csinálok hitemben,
Megágyazva, már nem kétkedem.
Befogadom minden érzését,
Irántam táplált érzelmét.