2017. február 17., péntek

Voltam

Voltam ,jövőt ígérő vágy.
Sikolyban a hang,
Szavakban az értelem,
A lélegzetben ,az érzelem.

Voltam,eszköznek a tárgy.
A fájdalomban ,hol ma is pang.
A nevetésnek arculata,
A könnynek, hangulata..

Voltam,gondolatnak talány.
Az életnek tolvaja,
Mi mindent megalkotott,
S csak úgy, hajnalodott.

Voltam, szerelmet ígérő álom.
A sóhajban a vágy.
A vágyban, leledző alkony,
 Szívhasadásban a fájdalom.

Voltam, jövőt ígérő ébredés.
A múltnak a feledés.
A szerelemnek a csábítás,
Ébredésben a megnyugvás.

Voltam, álmodó az álmokban.
Látomásban , virtuálisan.
Az illúzióban, vizuálisan,
Hol érezve, vágyódtam.

Vagyok, az életnek játéka,
A sorsnak kalapácsa.
Az érzelemnek választása,
A boldogságnak birodalma.

Vagyok kétkedő talánya,
A vágynak kiszolgáltatva.
Életnek alkotója,
A létemnek fenntartója.

Lehetek jövőt ígérő álom.
A gondolatodnak vágyálom,
Vágyakban a meglelés,
Mit nem mulaszt, a feledés.

Lehetek tomboló vihar,
Benne a szél ,mi felkavar.
Tengernek,fodrozó hulláma,
S téged örökre, magával ragadna.


HGM.  Gabóca
2016.11.08.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Esőcseppek terhelik arcom. Esőcseppek terhelik arcom, mint kimondatlan, régi gondok, végigfolynak némán bennem, mint emlékből visszatérő fol...