Alkony

Te, hogy gondolsz arra ?
Ha megy le a napod.
Ha vörösen izzik.
Ha többé nem látod.

Tűnődsz e magadban ?
Egy hosszú nap után,
Lesz e a holnapodban,
Újra alkony, a fény után.

Látod e lemenni,
A föld mögé elbújni ?
Látod e újra izzani,
Az égboltot, vörösre festeni ?

Érzed e lenyugvónak ?
Örök változónak ?
Vagy csak elmúlónak,
A valótlan holnapodnak.

Lemenő nappalok,

Éjjelt leső alkonyok.

A hajnalban, a nap ha feltár,

Az alkonyban, az éj megvár.

Ha az éj majd eltakar,

A Holdfény mikor felzavar,

A sötét ha elveszít,

A fény az éjben megsegít.

De, van vég is, az alkonyban ,
Új nap is, a holnapban.
Az éjben van, az átmenet,
S a nappalban új jöhet.

H.G.M.  Gaboca

2017.02.25.