A türelmetlen

Úgy mennék,
térben az időn át.
Mert a most,
Csupán formaság.

Várnám a mindent,
Hogy történjen ma.
Jöjjön s taroljon,
Vigyen a holnapba.

Halmozzon bármivel,
kérhetne akár zálogot,
Mert az unalom térit el,
S magának megtart ott.

Félem a jelent ,
A gyomrom picire szűkül.
Állom a próbát is,
Csak a holnapot hozza hírül.

Egy hang az életem,
Egy szoba a világ,
Minden az enyém,
Ha látom mosolyát.

Nincsen űr már rég,
Lebegésben árad.
Ott toporogva kér,
Haladjak mert fárad.

Az alkonyatban sompolyog,
Az est szürkesége,
Vele térül fordul az éj,
Már eltűnt a messzeségbe.

Halmozottan álmomban,
Érzek egy érzésben,
Bent ragadni akartam,

közben feltárt egy kérdésben.

Hol marad az érzelem,
Szerelem édesem ?
Mert csúszik az időn át,
S nem élvezem mosolyát.

Kémkedően vizslantott,
A térben ahogy  meghagyott.
Vergődve vontatottan,
Látom az idő megfagyott.

H.G.M. Gaboca

2016. 12. 09.