Hiányérzet

Úgy érezném már,
Ölelésed, karjaidon át.
Ahogy az érintésed,
Érezném amint imád.

Annyi érzést adtál nekem,
Amitől lángolt, újra a lelkem.

Annyi édes pillanatot,

Úgy hiányzik minden,
benne a mosolyod ,
Tükröződve szememben,
ahogy meghagyott.

Ahogy engem tekinteted,
boldogan figyel.
S ahogy csalogatva,
engem ,érzem elhiszel.

Úgy érezném már,
Szív verésed újra.
Ahogy tőlem gyorsulna,
üteme,hozzád bújva.

Annyira kérném már,
érző közelséged.
Hogy meghasad a tudatom,
ha hamarosan el nem érlek.

Néha érzem, 

ahogy tódul a forróság,
Bennem felgyorsul,
Valami bátorság.

Erőt adsz hosszasan,
Nyugalmat bárgyudtan.
Szerelmet végtelent,
Hatalmat a légzésben.

Az élet vagy nekem,
A lelked a társam,
A szíved a szerelmem,
S te magad a vágyam.

Enyém vagy,
minden érzelmeddel.
Viszem magammal,
a végzetemmel.

HGM. Gaboca

2016.12.07.