2016. október 13., csütörtök

A múlt

Múlt
 
Fejedben ott él egy mozzanat.
Minden ez mi megmaradt.
Az elmúló pillanat,
az időn túl, veled maradt.
 
Hangtalan szavakban,
sikít a fájdalmam.
Néma sóhajban,
lakozik a vágyam.
 
Halgatag a gondolat,
szélként süvít tovább.
Már tova tűnő mozzanat,
A múlt árnyán át.
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Esőcseppek terhelik arcom. Esőcseppek terhelik arcom, mint kimondatlan, régi gondok, végigfolynak némán bennem, mint emlékből visszatérő fol...