Minden

Pörög az élet ,
 Hasad a lélek,
  Hol a hátár,
  El elengedni fáj.

  Szavaidban suttog a közhely,
  Hangodban ott a vész jel,
  Számomra sehol nincs hely,
 A határt hagynod kell... 

     Sosem mondtam el,
 Egy könny csepp minden,
 Sosem mondtam el,
 Érezned, s tudnod kell
. 
   Egy szó elég hogy,
 némán félre álj , 
 Egy szó elég,
 Hogy végre meg álj.

   ////      Mit megtettél a tegnapért,
 Mindig a holnap annyit ér.
 Belső hang szól rám,
 Ne hátrálj mondanám..

.  Emlékezz csak rám,
 S hangod hallanám... 
   Éjbe kiáltó álom ,
 A lebegés határon, 

Az égető vágyon,
 Halad a vadító távon.
  Fény felé törve,
 Szabadon lélegezve,

  Menekül végre,
, Messze a végtelenbe.
marad elmelyulve,
magaba merulve.

H.G.M. Gaboca...  2015.08.020.