2016. október 14., péntek

- Elmélkedés

mél

Hagyd, hogy lecsukódjon,

 a csendben, a szemed,
  egy pillanatra kábán sodródj,
 a sötétben, hogy érezd.

 Hagyd, hogy az érzés bele hasitcson a kábulatba,
 hogy lebeghess a megjövő váratlanba.
 S ha kinyitod szemed,
engem láss amint bámulunk egymásra .

 Két test egy lélekben,
  váratlanul egy idegen helyen.
 Ahol semmi más nem ismerős, csak mi ketten
, s a múlt mi elragad bennünket, az emlékekben.

H.G.M. Gaboca
H G M 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Esőcseppek terhelik arcom. Esőcseppek terhelik arcom, mint kimondatlan, régi gondok, végigfolynak némán bennem, mint emlékből visszatérő fol...