mél
a csendben, a szemed,
egy pillanatra kábán sodródj,
a sötétben, hogy érezd.
Hagyd, hogy az érzés bele hasitcson a kábulatba,
hogy lebeghess a megjövő váratlanba.
S ha kinyitod szemed,
engem láss amint bámulunk egymásra .
Két test egy lélekben,
váratlanul egy idegen helyen.
Ahol semmi más nem ismerős, csak mi ketten
, s a múlt mi elragad bennünket, az emlékekben.
H.G.M. Gaboca
H G M
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése