A végtelenben, a semmiben,
Ott egy ajtó mely féktelen.
Nem nyithatja
senki sem,
Elérni, kinyitni képtelen.
Megmaradt egy képben,
Talán ott a
jövőben,
A kulcs létezhetetlen
, S talán meglelni lehetetlen.
H.G.M. Gaboca... 2015.09.08.
2016. október 14., péntek
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Esőcseppek terhelik arcom. Esőcseppek terhelik arcom, mint kimondatlan, régi gondok, végigfolynak némán bennem, mint emlékből visszatérő fol...
-
A hajnal Hajnalban, korán, a pirkadatban, csámborgok haza fáradtan. S csak ámulva nézem, ahogy menekül, az éj sötétje tova....
-
Én leszek Ha esik az eső, s úgy hívogat. Arcodon én leszek, az eső csepp, mely simogat. Ha betakar a magány, s vele az ...
-
Egy pillanat, egy mozzanat, Élénken él megragadt, A múlt ott maradt, A lelked szabad. Egy pillantás ami elkap, Egy érintés mely...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése