2016. október 14., péntek

Melasag

Nélküled elveszett lettem s árva,
 Egyedül magányomba zárva,
 Az éjszakába várva,
  lelkem a semmiben feltarva.

     Egyszer voltál,  sosem akartál,
 Csak néztél,  mégsem láttál. 
 Csak jöttél de sosem vártál.                                            
 Elmentem de sosem hivtal.

Nagyon regen erkezet,
Tarolt mint a fergeteg. 
Azóta a szélben ténfereg,
 Mond mit ér nélküled.

 Melyik széllel nem kérdezed,
 Hogy merre jár, nem keresed.
 Szerinted meg sem érkezett. 
 Mond mit ér nélküled.


H.G.M.  Gaboca    2015.09.10.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Esőcseppek terhelik arcom. Esőcseppek terhelik arcom, mint kimondatlan, régi gondok, végigfolynak némán bennem, mint emlékből visszatérő fol...