Nélküled elveszett lettem s árva,
Egyedül magányomba zárva,
Az éjszakába
várva,
lelkem a semmiben feltarva.
Egyszer voltál, sosem akartál,
Csak
néztél, mégsem láttál.
Csak jöttél de sosem
vártál.
Elmentem de sosem hivtal.
Nagyon regen erkezet,
Tarolt mint a fergeteg.
Azóta a szélben ténfereg,
Mond mit ér
nélküled.
Melyik széllel nem kérdezed,
Hogy merre jár, nem keresed.
Szerinted meg sem érkezett.
Mond mit ér nélküled.
H.G.M. Gaboca 2015.09.10.
2016. október 14., péntek
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Esőcseppek terhelik arcom. Esőcseppek terhelik arcom, mint kimondatlan, régi gondok, végigfolynak némán bennem, mint emlékből visszatérő fol...
-
A hajnal Hajnalban, korán, a pirkadatban, csámborgok haza fáradtan. S csak ámulva nézem, ahogy menekül, az éj sötétje tova....
-
Én leszek Ha esik az eső, s úgy hívogat. Arcodon én leszek, az eső csepp, mely simogat. Ha betakar a magány, s vele az ...
-
Egy pillanat, egy mozzanat, Élénken él megragadt, A múlt ott maradt, A lelked szabad. Egy pillantás ami elkap, Egy érintés mely...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése