2016. október 14., péntek

Életérzés

Őrvény
 
Csak a szél simogat,
engedd el magad.
Az erdő suttoghat,
a tenger elringat.
 
Csak a köd takar el,
s az éj ölel,
a víz csobogva csilingel,
a vágy  vezekel.
 
Csak a csend hívogat,
s a zaj elmarad.
A fény eláraszt,
az érzés megmarad.
 
Csak a tudat módosul,
s a képzelet kitárul,
a tűz felgyorsul,
az értelem betársul..
 
 
Gabóca.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Esőcseppek terhelik arcom. Esőcseppek terhelik arcom, mint kimondatlan, régi gondok, végigfolynak némán bennem, mint emlékből visszatérő fol...