Úgy érzem akarnám,
Mi várna rám.
Talán újra hallanám,
Mint hajdanán.
Az ölelő éjt
, Ki szabadon élt.
A leplével elért,
Cserébe semmit nem
kért.
Maradt a fájdalom,
Meghasonlott vágyakon,
El múló léteken,
Feltörő fényeken.
Meg újult tévhitek,
Eltűnő tényképek,
Megmaradt
emlékek,
Itt maradt fényképek.
Némán érzed,
Elmúlt
végleg,
Bezár téged,
Már nem téved.
Némán kéred,
Várjon téged,
Veled
végleg,
Csak ezt érzed.
Néma csendben,
Fel borul minden,
A gondolat
fejedben,
Eltorzul hiteden.
Néma éjszakán,
Gondolat tör rám,
Az élet
hajnalán,
Mi várhat még rám...
H.G.M. Gaboca 2015.04.04.
2016. október 14., péntek
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Esőcseppek terhelik arcom. Esőcseppek terhelik arcom, mint kimondatlan, régi gondok, végigfolynak némán bennem, mint emlékből visszatérő fol...
-
A hajnal Hajnalban, korán, a pirkadatban, csámborgok haza fáradtan. S csak ámulva nézem, ahogy menekül, az éj sötétje tova....
-
Én leszek Ha esik az eső, s úgy hívogat. Arcodon én leszek, az eső csepp, mely simogat. Ha betakar a magány, s vele az ...
-
Egy pillanat, egy mozzanat, Élénken él megragadt, A múlt ott maradt, A lelked szabad. Egy pillantás ami elkap, Egy érintés mely...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése