2016. október 14., péntek

Vágy

Úgy érzem akarnám, 
 Mi várna rám.
 Talán újra hallanám, 
 Mint hajdanán.

  Az ölelő éjt
, Ki szabadon élt.
 A leplével elért,
 Cserébe semmit nem kért. 

 Maradt a fájdalom,
 Meghasonlott vágyakon,
 El múló léteken,
 Feltörő fényeken. 

  Meg újult tévhitek,
 Eltűnő tényképek,
 Megmaradt emlékek,
 Itt maradt fényképek.

  Némán érzed,
 Elmúlt végleg, 
Bezár téged,
 Már nem téved.

   Némán kéred,
 Várjon téged,
 Veled végleg, 
Csak ezt érzed. 

 Néma csendben,
 Fel borul minden, 
A gondolat fejedben,
 Eltorzul hiteden.

  Néma éjszakán,
 Gondolat tör rám,
 Az élet hajnalán,
 Mi várhat még rám...

 H.G.M.  Gaboca   2015.04.04.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Esőcseppek terhelik arcom. Esőcseppek terhelik arcom, mint kimondatlan, régi gondok, végigfolynak némán bennem, mint emlékből visszatérő fol...