2016. október 14., péntek

Fohász

Látni a felkelő napot,
 Az új nap reményét.
  Éjjel a teli Hold fényét,
 A szerelem jelképét.
  Az éjszaka sötétjét,

 Mint lényed takaróját,
  Érezni a nyár melegét,
 Az ősz múlását,
  A tél örömét,
 A tavasz feltámadását. 

 Megélni a tenger,
 Viharának moraját.
 A vulkán hangjának,
 Ijesztő vízhangját.

  A vihar előtti csendet,
 A felhőktől dúlta eget,
 A menny dörgő eget,
 A szakadó áztató esőt.

  Szárnyalni a széllel,
 Versenyezni az idővel. Lét
  Hallgatni a szél sűvitését,
 A patak csobogását.

A levelek hullasat, 
Hallani a fák suttogását,
 A levelek zizegését,
  Az erdő éltető fohászát.

H.G.M.   Gaboca...2015.05.18.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Esőcseppek terhelik arcom. Esőcseppek terhelik arcom, mint kimondatlan, régi gondok, végigfolynak némán bennem, mint emlékből visszatérő fol...