Látni a felkelő napot,
Az új nap reményét.
Éjjel a teli Hold fényét,
A
szerelem jelképét.
Az éjszaka sötétjét,
Mint lényed takaróját,
Érezni a
nyár melegét,
Az ősz múlását,
A tél örömét,
A tavasz feltámadását.
Megélni a tenger,
Viharának moraját.
A vulkán hangjának,
Ijesztő
vízhangját.
A vihar előtti csendet,
A felhőktől dúlta eget,
A menny
dörgő eget,
A szakadó áztató esőt.
Szárnyalni a széllel,
Versenyezni az
idővel. Lét
Hallgatni a szél sűvitését,
A patak csobogását.
A levelek hullasat,
Hallani a fák suttogását,
A levelek zizegését,
Az erdő
éltető fohászát.
H.G.M. Gaboca...2015.05.18.
2016. október 14., péntek
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Esőcseppek terhelik arcom. Esőcseppek terhelik arcom, mint kimondatlan, régi gondok, végigfolynak némán bennem, mint emlékből visszatérő fol...
-
A hajnal Hajnalban, korán, a pirkadatban, csámborgok haza fáradtan. S csak ámulva nézem, ahogy menekül, az éj sötétje tova....
-
Én leszek Ha esik az eső, s úgy hívogat. Arcodon én leszek, az eső csepp, mely simogat. Ha betakar a magány, s vele az ...
-
Egy pillanat, egy mozzanat, Élénken él megragadt, A múlt ott maradt, A lelked szabad. Egy pillantás ami elkap, Egy érintés mely...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése