Képzelet

Árny világ

 

Az értelem küszöbén,

a képzelet mélyén,

a fantázia tengerén,

egy különös világ rejtekén,

más világban élek én.

 

Honnan a valóság,

futva menekül,

hol a fantázia,

rögtön belendül.

 

Mesebeli tények,

tündék és fények.

Semmit nem kérnek,

csak időnként fel lépnek.

 

A bennem élő fúriák,

mint gyógyító rúnák,

egy képzelt mese világ,

repít az éteren át.

 

Fantomok és lények,

csupa fantázia képek,

a képzeletben élnek,

semmitől sem félnek.

 

" Menekülnék de nem lehet,

rám tört bekebelez.

Jön a rettenhetetlen rettenet,

a démon hangjával megfelez.

 

Felém suhintva támad,

nyála rám fröccsenve éget.

Bár ereje nem fárad,

én már rég nem félek.

 

Fegyveremtől rajta sebet ejtve,

menekülne de nem hagyom.

Vére szerte szét fröccsenve,

de hangját már nem hallom.

 

Levágom fejét, át szúrom szívét.

Csak én győzhetek érzem.

Szét darabolóm mindenét,

hogy többé ne legyen félelem."

 

Gabóca...