Titok
Félelem sodorta el,
érzelmek hangjait.
Barátság szólalt fel,
s tudatta szavait.
Vágyba fulladt szavak,
a csend ölelte át.
S hallgatva élte túl,
az éj leplén át.
Tűz égett a vágyban,
az elfelejtett éjben.
Ott élt a homályban,
az eltemetett kéjben.
Fuldokló percekben,
hallgatag zajban,
hagyta el a kétely,
hangtalan sóhajban,
Vágyba fulladt barát,
hullám sodorja még.
Elfelejtve vágyát,
messze jár már rég.
Gabóca...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése