Egy történet

Éreztem nyirkos ruháim súlyát
, ahogy bőröm dörzsölték hűvösen,
 a barlang levegőjének illatát 
meleg kezek súlyát az ölelésben.

  Soha eddig ott nem jártam,
 igazából tudatomig el sem jutott,
 milyen lehet ott,
 az érzelmek világában..

. Abban ahogy a világ velem forgott,
 egyetlen pillanat alatt változott át,
 mint szikra  ahogy lobogott,
ahogy lánggá terebélyesedve ott.

 Éreztem ahogy majd el olvad mindenem.
  Akaratom ellenére köré fontam kezem,
 válaszul át ölelt s eggyé vált velem. 
Érintése olyan mint a soha többé veget nem ero vegtelen.

...Sóhaj szerű hang fut körbe, elsodor az áramlat,
 a legkisebb zsigereimben is éreztem a borzongást...
Teljesen magával sodort az ereimben vágtató vér lendülete,
 a súlytalanság szédítő érzete..
.Keze a gerincemre siklott,
 éreztem a tenyere nyomását.
 Vele az érzést amit magával hozott...
 Hajnalban, lassan kibontakozott,
 az ölelésből, a bennünket elkapó örvényből...
 Olyan volt akkor,mintha megfosztottak volna,
 valami létfontosságú darabtól.
 Talán a karomtól vagy lábamtól,
 mintha elválasztottak volna az otthonomtól.
 Mintha minden ezer darabra robbant volna szét...
rám tört valami félelem ,az elmúlás,ami meg elt,
 a megtörtént esemény hirtelen megszűnése..
.Felnéztem rá csak mosolygott,
 de nem láttam érzelmeit mint máskor,
 mintha nem is léteznének olyanok,
 csak szeme tükre ragyogott,
 egy pillanatig még érezhettem kegyeit,
 s majd e varázslatos létből szó nélkül távozott...
 Ami megmaradt,  az a hűvös reggel,
 mit be töltött, a barlang világának,dohos szaga...                  H.G.M.Gaboca      2015.11.16.