Ész az érvein,
Tűz tűze forr,
Az elme csucsain,
Pokoli nyugalom.
Utat
tör a múlton,
Mint víz a homokon,
Vissza néz az úton,
Hogy a jelenbe
jusson.
Az éjszaka fél,
őriz az éj,
Az álomban él,
Az álom
mély.
Elmúlt a tél,
Felkelt a éj,
A képzeletben él,
A félelmetes
éj.
H.G.M. Gaboca 2015.04.22.
2016. október 14., péntek
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Esőcseppek terhelik arcom. Esőcseppek terhelik arcom, mint kimondatlan, régi gondok, végigfolynak némán bennem, mint emlékből visszatérő fol...
-
A hajnal Hajnalban, korán, a pirkadatban, csámborgok haza fáradtan. S csak ámulva nézem, ahogy menekül, az éj sötétje tova....
-
Én leszek Ha esik az eső, s úgy hívogat. Arcodon én leszek, az eső csepp, mely simogat. Ha betakar a magány, s vele az ...
-
Egy pillanat, egy mozzanat, Élénken él megragadt, A múlt ott maradt, A lelked szabad. Egy pillantás ami elkap, Egy érintés mely...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése