2016. október 14., péntek

Kötődés

Ész az érvein,
 Tűz tűze forr,
 Az elme csucsain,
 Pokoli nyugalom. 

 Utat tör a múlton,
 Mint víz a homokon,
 Vissza néz az úton,
 Hogy a jelenbe jusson.

  Az éjszaka fél,
 őriz az éj,
 Az álomban él,
 Az álom mély. 

 Elmúlt a tél, 
Felkelt a éj,
 A képzeletben él,
 A félelmetes éj.


H.G.M.   Gaboca  2015.04.22.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Esőcseppek terhelik arcom. Esőcseppek terhelik arcom, mint kimondatlan, régi gondok, végigfolynak némán bennem, mint emlékből visszatérő fol...