A mélység
Ahol tündék röpködnek,
az égbolt peremén,
s bájukkal kérkednek,
az erdő mélyén.
Ott a messzeségbe bámul,
egy mondén lelkesen.
fent a távolban, ragyog,
valami fényesen.
A teli Hold fényét,
látva muján,
farkas hangján,
üvöltve bután.
Sétálni szeretne,
a Hold arcán.
Kacagva ugrálni,
hatalmas mosolyán.
Átváltozva farkasra,
száguldozva rohanna,
acsarkodva harapna,
s erdő mélyére hatolna.
Vonyítva a Holdra tekintve,
az átváltozás megérte.
A szerelmét elnyerve,
boldog így lehetne...
Gabóca...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése