2016. október 14., péntek

Révület

Gondolat


Úgy érzem akarnám,

mi várna rám.

Talán újra hallanám,

mint hajdanán.


Az ölelő éjt,

ki szabadon élt.

A leplével elért,

cserébe semmit nem kért.


Maradt a fájdalom,

meghasonlott vágyakon.

Elmúló léteken,

feltörő fényeken.


Megújult tévhitek,

eltűnő tény képek,

Megmaradt emlékek,

itt maradt fényképek.


Gabóca...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Esőcseppek terhelik arcom. Esőcseppek terhelik arcom, mint kimondatlan, régi gondok, végigfolynak némán bennem, mint emlékből visszatérő fol...