Túl nagy a csend ,
lelkemben idebent.
Hol szél nem fúj,
hol vihar nem dúl.
nyugodt mint a víz tükre,
néha fodrozódik az érintésre,
semmit nem érezve,
távozik könnyet nem ejtve,
az idő végletébe...
Esőcseppek terhelik arcom. Esőcseppek terhelik arcom, mint kimondatlan, régi gondok, végigfolynak némán bennem, mint emlékből visszatérő fol...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése