Panasz

Sírnék ha volna könnyem,
 Félnék ha volna félelmem,
 Élnék ha volna életem,
 Szárnyalnék ha élne a lelkem.

  Fantáziám lényéről,
 Képzeletem tényéről,
 Mind gondolataim mélyéről,
 Fakadandó szavak.

  Mint lelkem eredetéből,
 Eredendő magvak.
  Jönnek s íródnak ,
 Papírra a szavak.

  Rám telepszik végül,
 A fantázia kimerül,
 A papír égetésre kerül,
 Mind feltétel nélkül,
 Feledésbe merül...

H.G.M.  Gaboca 2015.04.11.