2016. október 14., péntek

te voltal

Te voltál nekem a levegő,
 az élet s az éltető erő,
 Lehettél volna a jövő,
 s vágyaimban a nagy ő. 

Te voltál nekem a minden,
 túl a mindenségen s hiten.
 Lehettél volna velem, 
foghattad volna a kezem. 

 Te voltál nekem a vágy,
 Szemedben a tűz s a láng.
 Lehettél volna az áradat, 
s magával ragad az áramlat.

 Te voltál nekem a lelkem,
 mindig ott éltél bennem.
 Lehettél volna közel,
 hogy láthassam létezel.

 Te voltál nekem a feledés,
a bújtatott elfedés.
 Lehettél volna a folyó,
mely vad s elsodró.

 Te voltál nekem az álom,
,hogy valóság legyen várom.
 Te voltál nekem a minden,
a jövőmben az örök hitem.

H.G.M.  Gaboca

2015.09.11.


 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Esőcseppek terhelik arcom. Esőcseppek terhelik arcom, mint kimondatlan, régi gondok, végigfolynak némán bennem, mint emlékből visszatérő fol...