Most a tél
Keleti égtájon,
menni régi úton,
fenyveserdő mélyén,
hegyek árnyékában,
hosszú távon.
Villantó fényükkel,
ezernyi csillag.
Lelkemben a látvány,
nyugalmat ringat.
Régi volt az éj,
az esti távol,
mely félt.
Csendre intett,
mindent a tél.
Üzenetet suttogott,
a hideg szél.
Vár rád egy új világ,
vissza vár egy hű barát.
Emléked újra fáj,
mind ott maradtak,
mint a táj.
Barlang ,egy patak,
öreg sziklák,
Üzenete fülembe jutva,
örök barát...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése